Az eredeti keresztút (latinul via crucis vagy via dolorosa) az a kb. 1,5 km-es útvonal, melyen Jézus, a halálos ítélet után a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata), azaz Pilátus palotájától kiment a Golgotára. Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A XIV. századtól a ferences rend által vezetett zarándoklatok segítettek végig járni a Praetorium és Szentsír közti 14 stációból álló keresztutat. Porto Maurizió-i Szent Lénárd római ferences volt a legaktívabb ennek terjesztésében, és ő volt az, akihez a 14 stációs keresztút világméretű elterjedése fűződik és ezt rendszeresítette is. 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongregációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ő maga 500 feletti keresztutat állított fel. 1867-ben avatták szentté. A pápák a keresztutak felállításának lehetőségét a ferencesekre bízták, akik másoknak is átadhatják ezt a jogot. Protestáns egyházak nem végeznek keresztutat.
Stációk ábrázolása
Az egyes állomásokat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, a zárókép pedig a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és a kálváriához vezet. Elsősorban nagyböjt idején és főleg péntekenként – utalva Jézus kereszthalálának ünnepére – elmélkedik és járják végig az állomásokat a keresztények. Ehhez egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) szoktak csatolni, de a hivatalos Keresztútnak nem része.
Ennek a folytatása a húsvét és pünkösd közötti időszakban átelmélkedett események, ami az úgynevezett örömút. A keresztúthoz hasonlóan ez is stációkból áll, de ezek a feltámadás utáni újszövetségi történéseket örökítik meg a pünkösdöt bezáróan. A szentírási események változhatnak, de az első stáció „Jézus föltámad halottaiból”, míg az utolsó „Krisztus elküldi a Szentlelket” állomások biztosak és adottak, mivel e kettő adja a húsvét és pünkösd közti időkeretet.
A római Via Crucis
Minden évben Rómában, a Colosseum monumentális díszletei között, immáron több évtizede, Nagypéntek este a pápa vezeti a tévén világszerte sugárzott Via Crucis-t, Jézus szenvedésének keresztútját. Történelmileg nézve a Colosseum első keresztútját XIV. Benedek pápa rendelte meg 1750-ben, az adott év jubileumának megünneplésére. Ez a szokás utána 1870-ig folytatódott, amikor ez a Savoy családdal való ellentétek miatt megszakadt.
A szép hagyományt a XX. században végül Szent VI. Pál pápa elevenítette fel újra a római Colosseumban, a második vatikáni zsinat befejezésének évében, pontosabban 1964. március 27-én, Nagypénteken járta végig először Jézus szenvedésének keresztútját. A II. Vatikáni Zsinat felhívta a figyelmet arra, hogy az egyháznak gyümölcsöző konfrontációt kell nyitnia a kultúrával és a világgal.
II. János Pál pápa szerepe a keresztút reformjára a világban
1980-ban II. János Pál hozott egy reformot, amikor a meditációs szövegek olvasását a katolikus értelmiségiekre bízta és előtérbe helyezte a laikus híveket a stációk során. Az ezredfordulón II. János Pál pápa bevezető imádságában a krisztusi szenvedés és küldetés időtlenségére figyelmeztet: „Isten Fiának keresztútja nem pusztán a vesztőhelyre vezető egyszerű út volt. Hisszük, hogy az Elítélt minden lépése, minden mozdulata és szava, de azoké is, amit e dráma részesei éreztek és tettek, szüntelenül szól hozzánk. Krisztus a szenvedésével és a halálával is kinyilatkoztatja nekünk Isten és az ember igazságát.”Elmélkedése végén, 2000. év nagypéntekén ezekkel a szavakkal fejezte be elmélkedését, ami már előrevetítette a feltámadott Krisztus eljövetelét: „Bárcsak fölismernék a mai emberek is, mint ők, a kenyértörésben, az Eucharisztia misztériumában Üdvözítőjük jelenlétét. Találkozzanak vele húsvétjának szentségében, és fogadják Őt útitársul. Ő majd meg tudja hallgatni és erősíteni őket. Vezetni fogja őket az egész élet minden útján az atyai ház felé.”
II. János Pál pápaságának ideje alatt követték a legtöbben a római Via Crucis eseményeit a világon a médián keresztül, nagyon sok ország, és annak fiataljai is várták, hogy a Colosseumban tartott keresztúton részt vegyenek. Részben a pápa személyének a hatására már a 2000-es évek előtt több városban és plébánián is elterjedtek a szabadtéri éjszakai keresztutak, melyek csendes túrázással és állomásokon való elmélkedés formában Gödöllőn is népszerűek lettek.
Szent II. János Pál pápa elleni merényletek, betegsége és halála
Ő volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, valamint a legismertebb lengyel a világon. Lassan 40 éve (1981. május 13.) történt, hogy egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra, amit a pápa túlélt.
A pápa később meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. A török merénylő 30 év börtönbüntetést kapott, de a pápa közbenjárt, hogy hamarabb szabaduljon és már 2000-ben kegyelmet kapjon. Később, az első merénylet után szinte pont egy évvel, 1982. május 12-én a portugáliai Fatimában egy spanyol pap újabb merényletet próbált elkövetni ellene, mert nem értett egyet a II. Vatikáni Zsinattal, de a testőrség megállította. Tény, hogy IX. Piusz óta ő volt a legfiatalabb megválasztott pápa, de huszonöt év apostoli munka és a két merénylet után egészsége hanyatlott. 1991-ben állapította meg egy orvos, hogy Parkinson-kórban szenved. 2005 februárjában kétszer is kórházba került, így a nagyböjti szertartásokat, ezáltal március 25-én a nagypénteki Via Crucis keresztutat sem tudta már celebrálni és videó linken keresztül csatlakozott a keresztúton résztvevő hívekhez és küldött áldást betegágyáról.
Március 31-én újra belázasodott, de kérésére már nem vitték kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni. Április elsején állapota rosszabbodott, majd szívrohamot kapott. Délután öt óra körül elveszítette az eszméletét, és április 2-án, szombaton 21 óra 37 perckor elhunyt. A hívek szinte azonnal kezdeményezték a pápa szentté avatását és az első lépésként, a boldoggá avatási ügyet rövid időn belül, 2005. június 28-án megnyitották. A szentté avatás szabályai szerint egyébként öt évet kell várni valakinek a halála után, hogy megkezdhessék a szentté avatási procedúrát, de ettől el lehet térni. Erre maga II. János Pál adott példát, amikor idő előtt engedélyezte Kalkuttai Szent Teréz esetén. Végül pontosan két évvel II. János Pál halála után az egyházmegyei szakasz le is zárult, mert az ügyirat ünnepélyes aláírására 2007. április 2-án került sor. Boldoggá avatására lassan tíz éve, 2011. május 1-én került sor. XVI. Benedek pápa által és boldog XXIII. János pápával együtt 2014. április 27-én, húsvét második vasárnapján avatta szentté Ferenc pápa.
