371-ben Tours püspökévé választották, ehhez kapcsolódik az egyik legismertebb legenda: igen szerény ember volt, püspökké választása elől elbújt a ludak óljában, de a libák hangos gágogása elárulta a rejtekhelyét.
Szent Márton püspök liturgikus emléknapját november 11-én tarják, amihez több népszokás is kapcsolódott hazánkban. A gazdasági év végeként tatják számon több területen is, legkésőbb ezen a napon hajtották be a jószágokat az istállóba, téli szállásra, néhol a cselédeket is Szent György napjától (április 24.) Szent Márton napig szegődteték el. Misére mentek a pásztorok ezen a napon, majd a földesúrhoz, gazdához az éves számadásra. Több helyen vásárt is tartottak ekkor, az egyik leghírebb volt a dunaszerdahelyi (Pozsony vármegye) Márton napi vásár. A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton napi bált is szerveztek.
A pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak szamadáskor. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák (Pozsony vármegye, mai Szlovákia) a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. Bősön zsírral, szalonnával, kolbásszal ajándékozták meg a pásztort, esetleg pénzt is adtak. Az Ipoly vidékén a pásztorok sorra járták a házakat, és a gazdáktól ajándékot kaptak. Gyönygyösfalun (Vas megye) a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van!” Ezután a gazda bélesadót vagy rétespénzt fizetett nekik. Szent Márton a jószágok védőszentje, ő fékezi meg az „ördög hajtotta tehenet”. A hagyomány szerint egy pásztor disznóvész betegség idején Szent Mártonhoz könyörgött és álmában a püspöktől fehér fűzfaágat kapott, amivel a beteg jószágot kellett megvesszőznie. Innen eredhet a Márton-napi vesszőző szokásunk (a zöld ág más jeles napkor is megjelenik gonoszűző eszközként pl. Aprószentekkor). A pásztorok több helyen is végigjárták a falut az állatokat megvesszőzni, egyes vidékeken a pásztort is megvesszőzték, másutt a pásztor vesszőzte meg az asszonyt, hogy a rosszaság kimenjen belőle.
A gazdaasszonyok rétest sütöttek ezen a napon, hogy Szent Márton köpönyegét kinyújtsa és a hóköpeny védje meg a gyenge őszi vetést, hogy a következő évben bőség legyen és a szegényeknek is jusson. A sütésen kívül mást nem nagyon tehettek ezen a napon az asszonyok, ugyanis több munkatilalom is vonatkozott rájuk: a Muravidéken úgy tartották, hogy nem szabad mosni, teregetni Márton napkor, mert elpusztulna a jószág.
Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Szent Márton lúdja kifejezés a legjellegzetesebb ételre és az egykori földesúri járandóságra utal. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát, erre utal egyik szólásunk: „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”. A jó libasült mellé újbort fogyasztottak, mert „a bornak Szent Márton a bírája” – tartja a mondás, vagyis a ilyenkorra már kiforr és iható az újbor.
November 11-e jelentős időjárásjósló napunk is a magyar jelesnapjaink sorában. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Más megfigyelések szerint „a mártonlúd mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső”.
Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön (=ha havazik), enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Baranyában azt tartják, hogy a Márton-napi idő a márciusi időt mutatja meg. „Ha tisztán ment le a Nap, kemény tél, ha homályba szentült, lágy tél lészen”.
Ezen a napon kezdődhetett meg a tollfosztás is. Az asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban, ami egyúttal közös szórakozási lehetőség is volt. A kaláka jellegűmunkát mindig más gazdaasszonynál, néhol bérelt házban tartottkák, de szigorúan férfiak nélkül. Beszélgettek, énekelgettek, mesét meséltek egymásnak akár este 10-11 óráig is. A legények persze mindenféle tréfával és csellel igyekeztek bejutni a lányokhoz például az ajtón vagy ablakon át madarat eresztettek be, amelynek lábára tréfás szövegű cédulát írtak.
Sok dolgunk van tehát a mai nap, ne is késlekedjünk! Egy jó libasültet kellemes társaságban fogyasszunk el, és ne feledkezzünk meg az újborról sem. Mert úgy tartja a hagyomány, aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól.
Tehát akkor egészségünkre!
