Egy csaknem elfeledett aradi vértanú

Lahner György az illető, akiről Nemeskürty István így ír a „Kik érted haltak, szent Világszabadság! című könyvében: „a magyar honvédség létfeltételeit megteremtő, zseniális szervező volt, … a magyar szabadságharc egyik legnagyobb alakja.” Ő volt a Mészáros Lázár vezette honvédelmi minisztérium fegyverkezési és hadfelszerelési osztályának vezetője 1848 októberétől.

Lahner októbertől decemberig a nagyszerű Sztankó Somával működött együtt, aki már ezelőtt húszezer puskát hozott haza a nyugaton működő fegyvergyárakból a forrongó Európán át. Ezután további jelentős puska szállítmányok érkeztek a már kiépített, konspirációs útvonalakon. De hiába a puska, ha nincsen benne lőszer… Ezért Sztankót Lahner elküldte ismét Belgiumba, hogy hozzon haza egy gyutacsgyártó gépsort, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Sztankó – magát gyapjúkereskedőnek kiadva – hatalmas kerülővel, Lengyelországon és Galícián át érkezett haza, ahol a határt már Schlick tábornok csapatai erősen őrizték. Sztankó azt állította a sok szekérből álló szállítmányról, hogy az újfajta kártológép. Amikor a határőrök beletúrtak a faforgáccsal bélelt ládákba, a gépek alkatrészei felsebezték a kezüket. Szitkozódva engedték tovább Sztankót, mondván, hogy vigye a masináját az ördögbe…

Hihetetlenül rövid idő alatt meg kellett szervezni a semmiből Pesten az állami fegyvergyártást: ágyúöntést, löveg-, lőpor- és  lőszergyártást is. A hozzáértő szakmunkások kérdését Lahner úgy oldotta meg, hogy beosztotta a cs. kir. tábori tüzérezred jól kiképzett legénységét. Ők azonban csehek voltak, mintegy ezren, akik kijelentették, hogy szívesen dolgoznak a forradalomért, de nem kívánnak a császár és a magyarok közötti vitába belebonyolódni, ezért azt sugalmazták Lahnernek, hogy nyilvánítsa őket hadifogolynak. Így adódott az a mulatságos, de a valóságnak megfelelő helyzet, hogy a honvédségi lőszer- és fegyvergyártás  hihetetlenül fontos, bizalmi munkáját önmagukat hadifogolynak nyilvánító cseh tüzérek végezték, közmegelégedésre és a magyar haza javára. 

Lahner érdemei elévülhetetlenek abban, hogy a Világoson egy kiképzett, ruházattal, fegyverrel, lőszerrel, ágyúkkal ellátott (az ágyúkra ezt a feliratot öntötték: „Ne bántsd a magyart!”) hadsereg tette le a fegyvert, amilyenről 1848 szeptemberében, Jellacic támadásakor álmodni sem mert volna senki! Nem véletlen, hogy Lahner – akkor már tábornoki rangban – a Habsburgok egyik legfőbb ellensége volt. Négy tábornokot golyó általi halálra ítéltek, utánuk harmadikként akasztották fel Lahnert.

Utolsó mondata ez volt:

„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Aradi vértanúk

(szerkesztőség)

Legújabb cikkek a Közélet kategóriából

Gödöllői vizes (v)iszonyok

Vannak helyzetek, amikor Gémesi György sem tehet mást, mint mosolyog.
Pironkodhatna is, hogy három évtizedes polgármesteri…