Kifejezetten az itt nyaralók kérésére nyílt meg az Alvégen, az Egészségház közelében lévő Gizella-fürdő a Gizella (ma Isaszegi) úton 1885-ben. Ekkor a gödöllőiek még nem nagyon éltek a fürdőzés lehetőségével, inkább a nyaralók használták a családias jellegű kis fürdőt, melynek tiszta vizét egy forráskút biztosította. Hamarosan még egy fürdő nyílt az első mellett, majd a kettőt közös tulajdonba vonták, és 1905-ben modernizálták. 1909 körül már különféle szolgáltatásokat hirdettek a fürdő kiegészítéseként: masszázst és izzasztó kúrát is lehetett igényelni. 1936-ban felújították a fürdőt, majd egy évvel később megnagyobbították a medencéjét a Magyar Úszó Szövetség által elismert versenyuszoda méretűre, így az eddigi 300 négyzetméter helyett 525 négyzetméter lett a medence. A kabinok modernizálására, mely a harmincas években már igen időszerű lett volna, hiszen deszkákból voltak összetákolva, csak később került sor. A fürdőt az 1960-as években zárták be. A fürdő helyén ma a Hajós-iskola tornapályái vannak, az egykori fürdőre a Fürdő utca elnevezés utal.
A Gizella-fürdő után Máriabesnyőn nyílt egy kis strand 1909-ben, ehhez vendéglő, tenisz- és tekepálya is tartozott. Sok információ nem áll rendelkezésre a fürdőről. A mai főút mellett, az úgynevezett „laposban” volt, a medencét feltöltötték.
A Blaha Lujza-fürdőt a Gödöllői Öreghegyi Társaság hívta életre 1926-ban. Öreghegyi-strandfürdő néven is ismert volt. Hátránya volt, hogy nehezen lehetett megközelíteni, így jobbára csak a környékbeliek jártak ide, a Gödöllő távolabbi részein lakóknak egész napos kirándulást jelentett az itteni strandolás. Sok nyaraló a strand közelében keresett kiadó szálláshelyet. A fürdő medencéje 65×25 méteres volt, vizét a Rákos-patak felduzzasztásával nyerték. A strandot modernizálták az 1930-as években. A medencén kívül 150 kabin, teniszpálya, vendéglő is volt a strandon, melyen fás és virágos környezet várta a látogatókat. A második világháborúban megsérült az egyik kút, mely a vizet biztosította a strandhoz, és ezután folyamatosan romlott a víz minősége. A strandot a közegészségügyi helyzet romlása miatt 1972-ben zárták be. Az egykori medence törmelékkel fel lett töltve, de ma is jól kivehető a formája.
A természetes tavak közül a gödöllőiek és az itt nyaralók használhatták a Babati-, a Szentjakabi-, az Úrréti- és az Isaszegi úti tavakat. A Szentjakabi-tóban való fürdőzést a gödöllői művésztelep tagjai tették népszerűvé, akik a tóban a meztelen fürdőzésnek hódoltak az egészséges élet értelmében. Ezt alkotásaikon is több ízben megörökítették. Később, a ‘30-as évekre épült ki itt a strand: 150 kabin, 400 férőhely, vendéglő, saját tehenészet, csónak, turista menedékház is volt a fürdési lehetőség mellett.
Az 1900-as évek első felében többször is felmerült az újabb fürdő létrehozásának gondolata Gödöllőn, hogy kielégítsék a gödöllőiek és az itt nyaralók igényeit, ám sajnálatos módon az Erzsébet-parkba és a Méhes-források környékére tervezett fürdők csak tervek maradtak.
1933-ban a jamboree idején a fürdőket a táborozók használták, majd a második világháború után a szép lassan bekövetkező állagromlás miatt sorra bezárták őket.
Rövid időre még az Egyetemi strand lendítette fel a Gödöllőn fürdőzni vágyók kedvét. A medence eredetileg a tűzoltásra használt víz tárolására épült, de a folyamatos szigetelés mellett sem volt megfelelő az állapota: a víz mindig utat talált magának, és elszivárgott a medencéből.
Kevesen tudják, de a kastély parkjában is volt egy márványmedence, természetesen csak egy szűk réteg számára. Ez a kormányzói időszakban, 1930-ban készült el, mellette egy kisebb öltözőpavilon volt, valamint egy teniszpálya. Mindebből ma már csak a medence látható.
