A kutya évente kétszer váltja a szőrzetét. A szőr meghatározott nagyságot elérve és megérve megöregszik és kihull. Az egész szőrzetnek ezt a váltását vedlésnek nevezzük. A vedlés a kutya környezethez való alkalmazkodásának bonyolult biológiai folyamata. Télen a szőrtakaró sűrűbb, hosszabb, lágyabb, és kevésbé vezeti a hőt, mint nyáron.
Vedléskor a kutya szervezetének viszonylag sok tápanyaga az új szőrtakaró növekedésére használódik fel, ezért ilyenkor bőségesebb táplálékra és figyelmesebb gondozásra szorul.
A kutyának háromféle vedlését ismerjük. Az egyik az életkorral járó vedlés. Ez nem függ az időjárástól, pusztán a kölyök életkorának növekedésével kapcsolatos. A kölykök rövid szőrrel születnek, még a hosszú szőrzetű fajták egyedei is. Szőrzetük vékonyabb és finomabb szálú, mint kifejlett korukban, és rendszerint a pehelyre emlékeztet. Az életkor növekedésével a hosszú szőrű kutyák hosszú szőrzetet növesztenek, a rövid szőrűek simává válnak, szorosan lesimuló szőrzettel. A kölyökszőrzet váltásakor gyakran a szőrzet színe is megváltozik. Az afgán agarak például feketén születnek, s kölyökszőrzetük váltásakor a feketéből arany vagy szőke lesz, esetleg fekete marad.
Az úgynevezett időszakos váltás, illetve vedlés tavasszal és ősszel következik be. Tavasszal a dús, sűrű, pehelyszálú szőrtakaró váltódik. A vedlést egyrészt az időjárás megváltozása, a melegebb napok száma, másrészt a nappalok hossza is befolyásolja. A kutyák megszabadulnak a jó meleg aljszőr-
zettől, és egy kevésbé hőtartó bundát öltenek magukra. A szőrcsere másfél hónapig is eltarthat. A fiatal egyedeknél ez a folyamat gyorsabb, mint az időseknél. Néhány fajta egész évben vedlik. A téli szőrzet törékennyé és fénytelenné válik, a fedőszőr kiritkul. A nyári szőrzet általában ritkább és rövidebb. Ősszel a nyári szőrzetet felváltja a hosszabb, sűrűbb, pehelyszállal bőven ellátott téli bunda. Az őszi vedlés nem olyan intenzív, de hosszabb ideig tart, mint a tavaszi.
Szüntelen vedlésről akkor beszélünk, amikor a szőr az egész év folyamán váltódik – a szőrhagymák megérésétől és az azt követő elhalástól függően. Az ilyenféle vedlés különösen jellemző a lakásban tartott kutyákra, mert ezek nincsenek kitéve a vedlést ösztönző hőmérsékleti változásoknak. Szőrtakarójuk ezért kissé megváltozik: a pehelyszál gyengül, a fedőszőrök rövidülnek és vékonyodnak. Egyes tenyésztők azt állítják, hogy az ő kutyáik sohasem vedlenek. Ez azonban csak részben igaz. Rendszerint olyan fajtákról van itt szó, amelyek egyedeit gyakorta nyírják, trimmelik vagy más hasonló módon ápolják, illetve olyan fajtákról, amelyeknek szőrzete rövid és finom, így a vedlés „eredménye” rajtuk nehezen észlelhető.
Alapvetően a szőrápolás a feladatunk. Speciális kefékkel és bontókkal végezzük a napi szőrzet átfésülését, melyet a vedlési időszakban meg kellene tennünk. Ezzel segítjük a kihullott szőrök eltávozását a bundából.
Az étrendhez többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag olajakat adhatunk. Ezek például a lazac olaj, kender olaj, lenmag olaj, dióolaj, tökmagolaj vagy a repceolaj. Ezekből naponta 1-3 teáskanállal adjunk. Szebb eredményt nem érünk el, ha növeljük a mennyiséget, sőt, hasmenést okozhatunk a kutyánknak.
Az olajtól erősebb és fényesebb lesz a tavaszi-nyári bunda, és három hét múlva már látható a pozitív eredmény.
Abban az esetben, ha a kutya szőrzete kórosan megváltozna, az átlagosnál jobban hullana, de helyenként nem nőne új szőr, akkor valami egészségügyi, vagy táplálkozási probléma lehet a háttérben.
A szőrhullás vagy kopaszság nem betegség, hanem kísérő tünet, méghozzá inkább hormonális eredetű, mint a bőrbetegségekre jellemző. Megkopaszodhatnak például a szopornyicában vagy kezdődő cukorbetegségben szenvedő kutyák is. A nemi szervek rendellenessége mindkét nembeli egyedeken okozhat kopaszságot (pl. degenerálódott vagy daganatos here). A szőrhullás egyébként lehet öröklött (veleszületett), mint például a meztelen kutyák esetében. Feltevések szerint a szoros rokontenyésztés is okozhat kopaszságot, főleg a kis termetű fajtákon, például a tacskókon és a törpeuszkárokon.
