A Fradi sorsdöntő meccse a Dinamo Kijev ellen

A Bajnokok Ligájában nem gyakran fordul meg magyar csapat: 1995 óta egyedül a DVSC (Debrecen) képviselte hazánkat a legrangosabb európai kupasorozatban, de a 2009-es BL-szezon nem sok boldogságot hozott a magyar futballrajongóknak, annak ellenére, hogy az akkori magyar bajnok Debrecen a bolgár Levszki Szófia legyőzésével kvalifikálta magát Európa legjobb 32 csapata közé: a magyar együttes pont nélkül, az utolsó helyen esett ki az egyébként bombaerős csoportból (az olasz Fiorentina, az angol Liverpool, és a francia bajnok Lyon keresztezte a hajdúságiak útját).

És ha ez még nem lett volna elég, a Debrecen két BL meccsével is bundabotrányba keveredett… Ezzel szemben az 1995-ös magyar Bajnokok Ligája szereplés sokkal több örömet tartogatott számunkra: a Fradi legyőzte a nála sokkal esélyesebbnek tartott, belga bajnok Anderlechtet, ami azt jelentette, hogy 3 évvel az UEFA- bajnokok ligája alapítása után magyar csapatnak is szurkolhattunk. A zöld-fehérek csoportja mondhatni még erősebb volt, mint 14 évvel később a Lokié: az FTC mellé sorsolták a sorozat „királyát”, a Real Madridot, az akkor második fénykorát élő holland Ajaxot, valamint a svájci bajnok Grasshoppers Zürichet. A továbbjutás ugyan nem jött össze a legnépszerűbb magyar csapatnak, de szép pillanatok azért voltak magyar részről is: többek között pontot szerzett a Fradi a Real Madrid ellen, és megverte idegenben a zürichi alakulatot, így a papírformát feldöntve a harmadik helyen zárt a csoportban, ami akkor még nem ért az Európa-Liga kieséses szakaszába való „kvótát”, de kétségtelenül nagyon szép eredmény egy ilyen erős kvartettben (ezt a harmadik helyet most is aláírnánk a Fradi számára)

A jelenhez kanyarodva fontos megemlíteni, hogy a Ferencváros megnyerte a 2019/20 NBI-es szezont, és ezzel a magyar bajnoknak járó trófea mellé indulási jogot szerzett a Bajnokok Ligájának 4 fordulós selejtezőjére: és akkor innentől követhettük, hogyan írja be magát a Fradi a históriás könyvekbe…

Az öt (az utolsó kör kétmeccses volt, a többi egy) BL-be vezető lépcső az FTC számára egyáltalán nem volt könnyű, sőt… A magyar bajnok legyőzte sorban a svéd bajnokot, a skót bajnok Celticet, (ez a győzelem talán a legnagyobb mind közül, mert a skót óriás már elhódította 1967-ben a sorozat serlegét, ráadásul idegenben tudott győzni a Fradi), a horvát bajnok Dinamo Zagrebet, amely egy évvel ezelőtt 4-0-val ütötte ki a magyar csapatot, és értékét az FTC négyszeresére becsülték, valamint a norvég bajnokot, akin nagy küzdelmek árán, két döntetlennel lépett tovább a magyar kirakatcsapat.

Ugyan a koronavírus miatt nézők nem lehettek a Groupama Arénában, az öröm óriási volt az egész országban, hiszen ez a hőstett magyar csapatnak több mint egy évtizede, a Fradinak pedig 25 éve nem sikerült! A sorsolásnál nem volt miért izgulnia a budapesti gárdának, hiszen az európai elit ellen már semmilyen elvárást nem támasztott senki a magyar alakulatnak, hiszen már az óriási dolog volt, hogy Bajnokok Ligája résztvevő a Fradi, így inkább annak szurkolhattunk, hogy jó csapatok ellen lássuk játszani a magyar bajnokot a Puskás, illetve Groupama Arénában, ha a vírus engedi, akkor nézőkkel telt stadionok előtt.

Aki ezt kívánta, teljesült a vágya, hiszen a negyedik kalapból zöld-fehér csapatunk mellé sorsolták Szergej Rebrov (a Fradi edzője, a szerk.) volt csapatát, a Dinamo Kijevet, a Lionel Messit is soraiban tudó FC Barcelonát, és a Cristiano Ronaldóval felálló Juventust (a két világklasszis később góljaikkal szomorított minket). A továbbjutó két hely felől már az első meccs előtt se nagyon voltak illúzióink, de a harmadik hely, ami az Európa-liga 32 legjobb csapatához „röpítene” minket, igenis elérhetőnek tűnt. És most is az: az FTC hazai pályán 2-2-es döntetlent játszott az ukránokkal, azon kívül viszont (eddig) minden meccsét elvesztette a Fradi: 5-1-es vereség (az első félidőben kiváló játékkal) Barcelonában, 4-1-es, súlyos védelmi hibákkal tarkított zakó a Juve ellen Budapesten, majd 2-1-es vereség Torinóban, ahol egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a Fradi. Olyannyira nem, hogy az olasz bajnok már a meccs elején hátrányba került ellenünk, és 93 percig nem is tudott vezetni, de aztán sajnos egy fejesgóllal megnyerte a meccset… A legutóbbi meccsünk volt talán az eddigi leggyengébb produkció magyar részről. Itthon 3-0-ra kikaptunk a katalán sztárcsapattól, ez az eredmény vállalható, szemben az első félidőben nyújtott játékkal…

Igen ám, de a Dinamo sem szerzett több pontot nálunk, csak a gólkülönbsége jobb egy góllal a miénknél, így egyszerű a képlet: a harmadik hely megszerzéséhez nyerni, vagy legalább hatgólos döntetlent kell játszani a kijevi hidegben kedd este. E két eset közül előbbi tűnik valószínűnek, így a győzelemért kell hajtani: amíg nincs meg a vezetés, addig nem szabad „leparkolni a buszt” a kapunk elé. 

Végül, de nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy gödöllői kötődésű játékosok is alkotják a Fradi keretét: Lovrencsics Gergő, aki a válogatottban, valamint a magyar bajnoknál is alapembernek számít, és Varga Roland, aki a Bajnokok Ligájában még szerepet nem kapott, de a magyar bajnokságba már visszatért, sérüléséből felépült. Mindenesetre azt ajánlom önöknek, hogy kedd este 21:00-kor kövessék figyelemmel az M4 Sporton a Fradi ukrajnai vendégjátékát, és szurkoljuk ki együtt a zöld-fehérek győzelmét!

Hajrá gödöllőiek, hajrá Fradi!